"Nyílt levél
Mindig is úgy vágtam bele a dolgokba, hogy amikor elkezdtem, bíztam benne, a városnak, a város közösségének tudok újjat, jót nyújtani. Mindig az volt a véleményem, hogy Hatvan lakosai reformokra, új dolgokra vágynak. S bíztam benne, hogy elképzeléseim egyeznek a többséggel, a lakosság nagy részének akaratával.
Most úgy gondolom, túl sok mindenbe vágtam bele, hogy azt egyszerre, teljes elszántsággal, odaadással tudjam csinálni, anélkül, hogy a más kárára menne. Ezt így nem lehet. Pláne, ha a tevékenység a világon legfontosabb tényező, a család rovására megy.
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy mind a baseball-ból, mind a Loki Side-ból, mind a HSzFK-ból visszalépek. Túl sok figyelmet, energiát és időt vontak el ahhoz, hogy nélkülözés nélkül lehessen folytatni. Már pedig a tevékenységek a legfontosabb dologtól vonták el a figyelmet: a családtól, a munkámtól, az életemtől.
Nagy veszteséget nem okozok.
A Loki Side két éve működik, néha erőteljesen, úgymond nagy létszámmal, néha eléggé veszélyeztetve, a megszűnéssel dacolva. De ennél többet, úgy érzem, nem lehet kihozni itt Hatvanban egy szurkolói csoporthoz. A sportolók igen, a lakosság viszont nem igényli létét. A létszáma nem sokat gyarapodott, tulajdonképp mindig az az öt-hat fő jellemezte, mely évek óta a Lokinál mozog. Ehhez én magam sokat nem tettem. Voltak szép pillanatok, de sajnos azok csak szép pillanatok voltak. De ami állandó, az (szerintem) elég egy megye II. osztályú csapatnak. Legyenek hát büszkék a Loki labarúgói, vezetői s hallgatag szurkolói a Loki Side-ra, arra hogy vannak emberek, kik kitartóan buzdították a csapatot, s buzdítják a mai napig. nagyon kevés csapat van Magyarországon, kik hasonlót mondhatnak el magukról. Elsősorban Bobák Szabolcs az, aki minden dícséretet megérdemel. Én a vezetőség helyében elgondolkodnék, miként hálálhatnám meg neki az az odaadást, melyet az LS-ért teljesít. Egy igaz szurkoló, ki mellett én és sokan mások eltörpülünk.
Ezzel egyenértékű a HSzFK is, sőt. Ugyan azt ígértem, hogy nyárig kitartok, s megpróbálok mindent megtenni, hogy működjön, de ez két okból sem lehetséges:
1. Hibásan mértem fel saját magamat, mikor azt gondoltam, lesz időm, energiám csinálni, menni előre, hogy meglegyen az egység.
2. S ebből adódóan pont az hiányzik, ami a legfontosabb tényező lenne: az Egység. Vannak ugyan, akik örültek a kezdeményezésnek, de (sajnos) ők sportolók, vagy sport egyesületekhez közel álló személyek voltak, akik így is sokat tesznek saját egyesületükért. De a HSzFK nem őket célozta meg. Az érdektelenség pedig szembetűnő, s egyben kiábrándító a városban. Az emberek nem igénylik, NEM KELL nekik egy ilyen össztartó erő.
A baseball-egyesület létrehozása volt a következő, amibe belevágtam. Remény van rá, hogy itt Hatvanban is lesz valamikor baseball-csapat. De ez is túl sok problémát vetett fel bennem, s annyira elvonta figyelmemet mástól, hogy ráébredve nem kívánom kivárni következményeit.
Szerencsére a baseball-ban vannak személyek, kik hasonlóan hozzám, szeretnék, ha itt is lenne csapat, s ezért aktív tevékenységet vállal. Első sorban Simon Szabolcs, ki amióta csak felmerült a baseball léte Hatvanban, mindig elszántan, időt nem sajnálva vetette bele magát a munkába, s igyekszik minnél többet kihozni az egyesület felállításában.
Éppen ezért bízom benne, hogy nélkülem is folytatod, amibe belekezdtünk. Segítség adott, a jászberényiekre mindig számíthatsz. Valamennyi felszerelés van. Amennyiben mégis úgy döntesz, hogy egyedül nem, akkor légy szíves a felszereléseket juttasd el hozzám, vagy Balázshoz. Ám remélem, hogy erre nem kerül sor. Természetesen a Hatvan Város Napi baseball-tornában még szívesen segítek.
Jelenleg így nem maradt más számomra, mint a család, a munkám és a Carpathian Brigade.
Igen, a CB megmarad. Mert amit ennél a csoportnál elindítottunk, az mára, egy év alatt tökéletesen kiforrott, működik úgy, ahogy egy csoporthoz illik, s van értelme csinálni, mert ugyan vannak (nem kis) problémák, de bíztató a jövő. S nem folgal le, csak annyira, amennyire egy ember a szabadidejére szán. Nem egy-két tagtól kell elvárni a csodát, hogy majd tesz valamit, hanem mindenki kiveszi (valaki kicsit, valaki nagyon) a részét a csoport tevékenységében. Ez az, ami Hatvanban nagyon hiányzik, ami miatt úgy érzem, nem éri meg folytatni az itteni dolgokat. Legyen hát minden hatvani előtt példa a CB, hogy lássák: hiába valaki újpesti, hiába valaki Fradista vagy kispesti vagy paksi, vagy más ellentéteket felsorakoztató csoport. Egy közös célért az ellentétek félretétele, a közös munka iránti kedv volt minden tag számára az első.
Pedig elhiheti mindenki: sokkal nagyobb feladat egy országos csoportot, egy ellentétekkel teletűzdelt társaságot összehangolni, s egy közös célt feltenni mindennél előbbre valónak, mint egy városi szurkolói szövetséget összehozni, egy megye II-es csapatnál szurkolói csoportot létrehozni, vagy éppen egy sportágat behozni a városba. Mert ezek új dolgok, s egy kisebb közösség előretörekvő, közösségformáló, vagy éppen fejlesztő szerepe az, amiért simának kellene lennie. De itt, Hatvanban nincs igény új dolgokra.
S ami a legfontosabb: a sok minden mellett nem törpül el a család, nem törpül el minden, ami az élethez sokkal, de sokkal fontosabb.
Aki most úgy érzi, őt megbántottam, sajnálom, hogy így érzi, de ha nem érti meg döntésemet, akkor ő lesz a megfelelő ember mindarra, amibe belefogtam.
Mert valószínűleg neki nem voltak olyan problémái, mint nekem.
Köszönöm mindenkinek a támogatást, a segítséget, s remélem, hogy mindaz, amibe belekezdtem, előbb-utóbb beindul rendesen, s nem lesz hiábavaló azok munkája, segítsége, kik nélkül mindez el sem kezdődött volna.
Természetesen aki segítséget kér tőlem, nagyon szívesen állok rendelkezésére, de csak tanácsokban.
Somogyi József Ádám"
http://lokomotiv60.gportal.hu/
Utolsó kommentek